Pár hete nyílt egy új hely a hihetetlenül felkapott és pörgős Sas utcában. A Szent István Bazilika és környéke az utóbbi évek fejlesztéseinek hatására már nem a 90’-es évekbeli álmos belvárosi arcát mutatja, hanem csillogó és fényes kozmopolita hangulatot áraszt. Hogy ez kinek mennyire szerethető az kérdés, de egy világvárosi, fővárosi rangú városnak, mint Budapestnek szüksége van ilyen terekre. Menő éttermek és szórakozóhelyek, fagylaltozók és bárok váltogatják egymást, a tömeg a téren még késő este is felszabadultan korzózik. Köszönhetően az igen kellemes júniusi időjárásnak.

Sok jó és azok sikerét másolni kívánó étterem található a környéken. A helyszín választásából kiindulva, sajnálatosan sokszor több a külcsín, mint a belbecs. Ez nem mondható el, az egyik legkiemeltebb helyen trónoló Laci!pecsenye? étteremről, ahol tavaly nyár óta Takács Lajos séf viszi a konyhát. Takács Lajos pályafutását, fejlődését könnyen követhette az, aki az aktuális gasztrokalauzokat lapozgatta és a jellemzően felső harmadba sorolt éttermi teljesítmények között mindig megtalálta a séf által vezetett aktuális konyhát. A legutóbbi Gault&Millau kalauz egyelőre 12 pontot ajánlott a konyhának, pozitív előjellel. Nos, a Laci!pecsenye? és Takács Lajos meglovagolva a helyszín adta lehetőségeket és a mostanában főváros szerte, dúló ázsiamániát egy informálisabb „gyorséttermet” illesztett a meglévő étterem sarkába. Ez a Bao Bao Budapest.

A koncepció a hely kialakításában nagyon egységes. Minden logózott, minden egyedi, minden rendelésre készült. Jól összeválogatott design elemek segítik kiemelni a helyet az éttermek özönéből.

A „büfé” bejárata előtt kialakított fedett teraszon foglalunk helyet. Az informális hangulatot fokozza a teraszon elhelyezett tévé ahol épp az aktuális vébé meccse fut. Talán a franciák oktatják a svájciakat focizni. Nagyon segítőkész pincérünk segít helyet találni, előzékenyen kérdezve a tévétől való távolság iránti igényünk. A hátsó sorban foglalunk helyet, meghagyva az első sorokat a szurkolóknak. A szurkolók jelenléte egyben gasztroceleb spottingnak is beillik, hiszen a séf üldögél az egyik asztalnál, az asztal sarkát pedig Molnár B. Tamás támasztja, a magyarországi Gault&Millau főszerkesztője. Több ponton közös érdeklődés jellemzi tehát őket.

Helyet foglalunk, és megkapjuk az étlapokat, melyek egyben pincérfelíróként is szolgálnak. Említett segítőkész pincérünknek ez jól is jön, mivel kissé elveszni látszik a nem túl bonyolult ételsorban. Az, hogy mit lehet valójában fogyasztani, csak a helyszínen derül ki, mivel a pontos tájékozódást a lakonikusan szűkszavú honlap és az egyelőre hangulatfotókkal operáló Fb profil sem támogatja. Egyértelmű természetesen, hogy dim sum és egyéb tészta alapú ételekkel lehet itt találkozni. Az étlap maga kellően rövid, a legegyszerűbb távol keleti alapvetésekkel operál. Dim sum, gőzölt gombócok, levesek, tekercsek. Japán sörök, sake, teák. Rövid áttekinthető választék.

Megtesszük rendelésünket, koncentrálva pár olyan alapételre, amelyből megállapítható, hogyan gondolkodik a séf az ételekről, milyen irányt akar mutatni, Ázsia melyik arcát villantja fel a vendégek előtt. Rendelünk Yakuza sört, limonádét, Kínai Rament sertéshússal illetve marhahússal, kacsahúsos gyozát, Ma Po Tofut. A tofut illetően pincérünk helyesel, mondván azt ma frissítették. Nem tér ki arra, hogy a receptet frissítették-e vagy pedig ma került ki az étlapra. Reméljük nem a mélyhűtő tartalma frissült, persze ezt csak a rossz májunk mondatja velünk. Összességében a felszolgálónk kissé kóválygós útmutatásai nem igazán segítik azokat, akik nem annyira járatosak az ázsiai ételekben, olybá tűnik, hogy fejben inkább az edzőteremben él és a napi fehérjeturmix bevitelén gondolkodik. Leszögezve azt is, hogy kedves és figyelmes mindeközben. Egy „büfébe” ennél több nem kell, már ha ez a kijelölt irány.

Az italainkat papírpohárban kapjuk. A sört is. Érdekes fesztiválélményt ad, kíváncsi lennénk vajon a bort is papírpohárban szervírozzák-e. A Yakuza sör vagy fantázianév, vagy amerikai gyártmányú apátsági típusú sör. Erőteljes komlós, citrusos aromája van mindenesetre és nagyon jól frissíti a szájpadlást. A papírpohár érdekes módon utólagosan logózott. Egy matricával fedik el a poháron szereplő logót. Az ember kíváncsi, mindig új élményeket, tapasztalatokat kíván szerezni, így megkapargatjuk a matricát. Az alatta levő logót sajnos nem tudjuk megfejteni, kissé az indiai írásmódra emlékeztet. Lehet, hogy az első koncepció egy curry bár volt? Mondjuk egy nem egyen indiai büfét is tudnánk üdvözölni Budapesten. Egyelőre viszont Dél-Ázsia nem annyira menő, így a távol-kelet éttermi vonalon felülreprezentáltabb. 

Jó ritmusban érkeznek az ételek, nem unjuk el magunkat. Keleties szokás szerint, ahogyan elkészül hozzák, nem tartanak be európai felszolgálási szabályokat. Keleti éttermekben szeretjük is ezt a hozzáállást, hiszen így a legfrissebb állapotban kapja a vendég az ételét.

A Kínai Ramenként aposztrofált levest kétféle méretben és többféle betéttel lehet rendelni. A sertéshúsos ramen a legklasszikusabb mind a japánoknál, mind a kínaiaknál. Mindkét nemzet kultikus gasztro állatnak tartja a sertést, ahogyan jó pár európai nemzet is. A leves nagyon tiszta, mély színű, benne vékony tészta, vékonyra szeletelt egyben készült hús és változatos zöldségek. Nem klasszikus japán ramen a betéteket illetően, bár Japánban ahány ház annyi szokás alapon készítik. Négyféle alap rament különböztetnek meg mindazonáltal. A shio (só), a shoyu (szójaszósz), a tonkotsu (sertéscsont) és miso (miszópaszta) alapú leveseket. Ezekből a legnehezebb a shio alapú lé elkészítése, mivel itt nem lehet más anyagokkal elfedni az alapízeket. Tehát vagy jó vagy nem. A ramenről magáról oldalakon át lehetőség lenne értekezni, nagyon erős érzelmi szálak is bonyolódnak a ramen történetében. Magyarországi példával elég annyit kérdezni: a dunai vagy a tiszai halászlé a jobb?

 Ez a ramen nemhiába kapta a keresztségben a kínai előnevet. Talán jobban illeszkedik ahhoz a konyhai vonulathoz. Annyit meg kell jegyezni azonban, hogy a kínai tészta alapú levesek jellemzően egyszerűbb felépítésűek és sokkal határozottabb ízekkel operálnak. Mondjuk úgy, hogy ez egy úri kínai ramen.  Kevés koriander zöld élénkíti az ételt, a hús zamatos szaftos vékony szeletekben fekszik a tészta tetején. A tészta nem a tojásos változat, könnyen elharapható, vékonyabb típus. Jó, a léhez illő választás, bár a jobb rágásélményt kínáló fajtákat előnyben részesítenénk. A leves nem a klasszikus olajos felületű, hanem a tisztára zsírtalanított már említett „úri” verzió. Pedig az olaj funkciója az ízesítésen felül a hő benntartása a levesben, így fogyasztás közben a szeles teraszon kissé korán az ideális alá hűl a lé. Ezen felül a fogyasztása közben kialakul valamiféle konstans kesernyés íz, mely először elegánsan étvágygerjesztő, viszont idővel az íz agresszivitása minden egyebet felülír. Talán a beletett sokféle zöld alapanyag hozta magával.

A kacsahúsos gyoza bambuszpárolóban érkezik. Mellette nagyon jó minőségű szójaszósz mártogató. Japánban inkább a pirított gyoza a jellemző, a hely meg ugyebár elvben egy kantoni specialitásra a dim sumra épül, tehát a névválasztás talán abból eredeztethető, hogy a budapesti közönség inkább hallott már a gyozáról mint egyéb kínai néven futó társairól. Mindenesetre a húsos táskák, nagyon szépen vannak elkészítve, gyönyörűen fonott a felületük. Tökéletesen zárnak, a forró táskába harapva még az ilyen típusú ételekre jellemző húslé is megtalálható a belsejében. Könnyeden aromatizált kacsahús a tölteléke, nagyon jó arányokkal. Egyetlen apró hiba talán a kacsahús töltelék túlzott krémessége, bár ez már tényleg nézőpont kérdése. Jó étel, amit érdemes kipróbálni és ami túlmutat a legtöbb kínai étteremben kapható gyorsfagyasztott gyozákon, baozi gombócokon. Itt szintén nem tárgyalva a ezen ételek sokszínűségét és történetét, ahogyan a ramenét sem.

Ma Po Tofu. Szintén alapétel, amely szinte az összes kínai étteremben kapható. Szó szerint a himlőhelyes arcú asszony tofuját jelenti. Párolt lágy tofukockák egy alapvetően erőteljes ízesítésű húsos mártásban. Az ahány ház annyi lecsó elvét követő ételnek nagyon sok verziója létezik, persze mindig szem előtt tartva azt, hogy van egy határvonal melyet átlépve már nem tekinthető autentikusnak az adott étel. Szerencsére a tányérban helyet foglaló tofu nem lépi át. A rendelés során a felszolgáló említette, hogy az étel most került frissítésre, de azt nem, hogy húst is tartalmaz, méghozzá jelentős mennyiségben. Ez annak aki húsevő, illetve ismeri az ételt nem okoz gondot, de gyakorló vegák inkább kerüljék az ételt. Amúgy mivel frissen készül elkészíthető a vega változata is, bár az étlap erről sem informál. Egyébként a vegetáriánus verziót MaLá Tofunak szokták nevezni. Az étel kifejezetten erős és jól áll neki. A gond az, hogy ez a csípősség egyféle, amit a beleadagolt chili ad neki. Nem jelenik meg a szecsuáni bors fűszeressége az ételben, pedig révén abból a tartományból származik a fogás, ez elvárható lenne. A második probléma, hogy nem tartalmaz erjesztett szójababot az étel, pedig ennek az alapanyagnak a sós pikánssága is fontos eleme ennek az ételnek. Az, hogy az adott étel verzió pontosan milyen alapanyagokat helyez még az előtérbe a szakács egyéniségétől függ, de a fent említett két hiányosságot javítani volna illendő. A Yakuza sör kombinálva a Ma Po Tofuval nagyon jó ízeket ad ki. Az erőteljesen csípős tofu után egy korty sör letisztítja a szájpadlást és sokkal több íz és zamat fedezhető fel. A Yakuza segít lenyomni a chilit.

A számla az étkezés végén gyorsan érkezik. Átlátható és mindent tartalmaz. Az ételek átlagosan 1500-2000 forint között mozognak, az italok is elfogadható árszinten vannak. Az étkezésért körülbelül 6000 forintot fizettünk. Persze lehetne bőségesebben is fogyasztani. Ami viszont megemlítendő, hogy hétköznap délidőben lunch box menü kapható, ami egy válogatás a helyen kapható tételekből, alig 1700 forintért. A Szent István Bazilika lábainál. Turistaként, lézengő belvárosi irodistaként nagyon jó fogás a drága és átverős éttermi választék alternatívájaként.

Összességében elmondható, hogy egy nagyon jó kis hely van születőben. Mondjuk tesztüzemnek a nyitást követő hónapot és amikorra kiforrta magát térjünk vissza egy újabb beható kóstolásra.  A bao kincset jelent. A kérdés az, hogy kincsre lelhetnek-e azok, akik kipróbálják az új lehetőséget. Mi még keressük a kincset.

A teszt időpontja: 2014.június 20. A teszt az adott időpontban tapasztaltak leírását tartalmazza, a teljesítmény a tesztet követően változhat. A tesztben leírtak szubjektív véleményt tartalmaznak, hiszen minden ember ízlése más és más. Amennyiben véleménye, hozzászólása lenne, kérjük, tegye meg.