Alulról jövő kezdeményezés ez a lepontozott éttermes kísérlet, ha értitek, mire gondolok. Miért is ne adhatnánk meg az esélyt valaminek, ami egyszer rosszul teljesített? Lehet, hogy a pincérnek kegyetlen fejfájása volt, vagy a szakács gyerekének jött a foga és egy percet nem aludt előző éjjel, esetleg a takarítónő beletörte a zárba a kulcsát belülről és nem jutott ki a lakásából, valamint be az étterembe. Hetek óta. Szegény. Bridget Jones és a farkaskutyák képe sejlik fel bennem, óbájmájszelf.
Arccal a nullások felé ember legyen a talpán, aki nyitott és még létező éttermet talál a lista aljáról indulva. Így jutottam el az Allee-ban működő török gyorsétteremhez, akik egyszer nem a szebbik arcukat mutatták a fáradtan, zárás előtt betérő és fogyasztani kívánó vendég felé, majd kihozva a helyzetből a legtöbbet, a vásárlók könyvét is fenyegető szavak kíséretében, többszöri felszólítás után adták át.
Adott tehát egy erős prekoncepció és 10 percnyi szabadidő, ami arra elég, hogy fotózzak kettőt a helyről, elvitelre kérjek ebédet, majd bénázzak az áfás számlával és aztán húzzak vissza az irodába. A kiszolgálás gyors volt, néha kedves, néha türelmetlen a bénázó vendéggel, de alapvetően nagy bajom nem lett. Az elvitt étel kis adag gombás borjú bulgurral, kis adag tzatziki és sült rizs kombóból állt.
Az irodában aztán már csorgott a nyálam az éhségtől, de előtte készítettem pár fotót a dobozos felhozatalról, szép színes egyveleg, nyami. Összességében a főétel rendben volt, puha hússal, kirobbanóan gombaízű gombával, jó bulgurral - bár kicsit sok volt a paradicsomkonzerv, de amúgy oké. A tzatzikinél kifejezetten hálálkodtam hangosan a sorsnak és a török testvéreknek, mert nem a szokásos fokhagymakrémet éreztem ki belőle, hanem igazi fokhagymát, ami annyit bír dobni egy ilyen egyszerű fogáson, mint Görbicz Anita kislabdában: sokat. A sült rizs klasszikus volt, szerettem, nem volt túl édes sem, lecsúszott az is. Összességében nem húznám le őket egyáltalán, mert az étel egészen jó volt, a kínálat baromi széles és minden frissnek tűnt - persze délben ez azért alap.
Ha plázáznátok, inkább egy gyors törököt válasszatok, mint egy gyors amerikait, utóbbi ugyanis igazi alapanyagokból készül. Nagyjából annyit fizettem érte, mint egy menüért desszerttel a Mekdóban, tehát az ár sem rettenthet vissza senkit. Mevlana Kebab, nálam átmentél, ennél többet nem várok egy plázás kajasoron megélni próbáló önkiszolgáló egységtől. Azért legközelebb, ha akciót írtok ki, tegyétek azt pontosan, ha valaki pedig számon kéri miért nem féláron számoltok, ha már egyszer ez van kiírva, ne a fejét harapjátok le, hanem mosolyogva válaszoljatok. Így talán nem egyből a vásárlók könyvéért kiált a kedves vendég, ahogy tette ezt a lepontozó elődöm az étterem.hu-n.