A gesztenyét klasszikus őszi ételnek tituláljuk, hiszen ezekben a hónapokban érik. Ehhez képest, nálunk leginkább a karácsonyi menü részét képezi. A gesztenyének egyfajta makk termése van, fái akár több 100 évig is élhetnek, és ha megfelelően tároljuk őket hideg hőmérsékleten, elég sokáig fogyasztható. Mivel különösen gazdag szénhidrátban és fehérjében, ezen kívül némi vitamint is tartalmaz, régebben elegendő volt egy ember akár egész téli betevőjére is. Természetesen a szelídgesztenye nem összekeverendő a parkokban gyűjtögetett vadgesztenyével, ami tulajdonképpen mérgező. 
Ha az ehető gesztenyére gondolunk, akkor az első ételek, amik eszünkbe jutnak, a vacogó utcai árustól vásárolt sült gesztenye, aminek illata alapvetően hozzátartozik a karácsonyi vásárok hangulatához, illetve a tejszínhabos gesztenyepüré. Édeskés íz világa főként desszertek elkészítése során jellemző, de akad néhány sós recept – nem is akármilyen-, amihez szintén fel lehet használni. Ennek szerettem volna utánajárni valamelyik budapesti étteremben, de a több száz általam interneten átmustrált valamire való étlap közül egyiken sem találtam főételként szerepelni egyetlen gesztenyével készített lakomát sem, - maximum ünnepi menük részeként -. Először elszomorodtam, majd bosszankodtam, hogy hogy lehetnek ennyire sekélyesek a magyar éttermek, de úgy tűnik megtaláltam a megoldást: nagy bátran arra vetemedtem, hogy magam készítem el a baconbe göngyölt gesztenyés csirkét, ami évről évre visszatérő őszi / karácsonyi recept kis otthonunkban.
A hozzávalók beszerzése után első lépésként vékony szeletekre vágjuk a csirke- vagy pulykamellet. Mindegy, hogy mennyire száraz a hús, hiszen a benne főszerepet kapó gesztenye megoldja a szárazság problémáját.  Veszünk egy nagyobb darab fóliát, majd a bacon szeleteket egymás mellé sorakoztatjuk.
A csirkét ráhelyezzük a baconre, majd a fagyasztott gesztenyepürét foltokban a húsra kanalazzuk. Ezután nincs más hátra, mint feltekerni a fóliát, – így rolád formát kap az étel – , kicsit megszurkálni és betenni a sütőbe. A sütési idő kissé hosszú, 35-45 perc, ám érdemes kivárni. 10 perccel a kivétel előtt a tepsibe önthetünk egy kis vizet vagy fehérbort, hogy még véletlenül se legyen száraz. Kivesszük a sütőből, majd a fóliából és felszeleteljük.
(nekem nyilván nem sikerült épségben felvágni és tányérra helyezni a szeleteket, ahogy az illusztráción is látszik. ), de sebaj, gyakorlat teszi a mestert. Krumplipürével tálaljuk, de akár burgonyakrokettekkel is fogyaszthatjuk. Az étel ízei varázslatosak, már-már elengedhetetlennek érzi az ember a hozzá remekül passzoló alma / körte befőttet, lekvárt, jamet, vagy leginkább a sült almát és/vagy egyéb gyümölcsöt. Mennyei fogást kaptunk ezzel, értetlenül állva az éttermek fantáziátlan étlapja előtt.
De hogy ne maradjon ki az étterem tesztelés része sem, desszert gyanánt elbattyogtunk Nagyi palacsintázójába, ahol a különböző ízű palacsinták mellett szerencsénk (?) volt megkóstolni Nagyi gesztenyés palacsintáját. Hát az biztos, hogy az én Egyik nagymamám sem így készítené, hiszen a pár palacsinta, amit kikértem, egy tányéron felszolgálva TOCSOGOTT a gesztenyében. Miután a háromnegyede kifolyt a tölteléknek, egész jó volt a palacsinta. A Széna tér közelében elhelyezkedő miniatűr étterem nagyon hangulatos, a pici kis asztalkáival és ablakaival. A teret – igen bölcsen – tükrökkel növelik optikailag, a felső szintre vezető csigalépcső „fordulójában” szintén elhelyeztek egy asztalt két székkel. Alulról nézve elég rémisztő volt. Alapvetően egy nagyon kellemes fél órát töltöttünk a takaros kis helyen. 
Talán a sors akarta így, hogy a gasztrokommandó 2011-es utolsó posztja ilyen rendhagyó legyen, hiszen búcsúzva az olvasóktól a kommandósaink téli álomra szenderülnek, megálmodva a következő év ínycsiklandó ötleteit.